Mi öten és a többiek

  Barnus 3 Barnabás: A vígasztalás fia. Ha egy autizmusban érintett gyermeknek testvére születik, akkor kb.20% eséllyel a testvér is a spektrumon van (lányok esetében 18%, fiùk esetében 26% egy 2010(?)-es kutatás alapján, ha jól emlékszem). Mint minden ember, minden gyerek, minden testvér úgy minden autizmusban érintett személy más. Ezeket a tényeket totálisan ignorálva, homokba dugott fejjel, szentül hittem abban, sőt meg voltam róla győződve, hogy Barnus típusos fejlődésű egészen az egyetemi első féléves diagnosztika vizsgánkig. A vizsgára való felkészülés közben olvasgattam az atipikus fejlődési útra jellemző jeleket, és a szemem megakadt a névre adott orientációs válasznál...(ha szólítjuk a személyt, felénk fordul, típusos esetben az odafordulást szemkontaktussal hangolja a megszólított személy, és a szólítás tárgyára adekvát reakciót jelez a mimikája). A névre adott orientációs válasz tipikus fejlődésmenet esetében 9-12 hónapos korban jelenik meg, de leggyakrabban már 9-10 hó...

  #miafrancistortent #kiemlekszikmanarra Délelőtt lelkesen rajzolgattam Máténak (a béka kifejlődésének szakaszait...de legalább nem főgonoszokat ), mikor is megszólalt a beállított vizuális időjelző... Általában ez nem fordul elő, bár bevallom, kb.egy éve tervezem, hogy rendbe tegyem ezt a történetet, mindenesetre halvány gőzöm nem volt róla kinek és mihez állítottam be az időt:D (megveregetem a vállamat) Olyan volt az egész, mint egy lassított felvétel...lefagytam. Gyerekek megálltak...Máté néz rám. Én nézek értetlenül a férjemre (Minek is állítottam időt?:D) ő néz rám értetlenül, mi a jó fene a problémám? Aztán megmentette a szitut a család legkissebbje...Ő ugyanis emlékezett rá, hogy neki állítottam időt:D Jelezte hatalmas gesztussal, hogy "vége" (az időnek), szaladt a napirendhez, tevékenységet váltott és ment célirányosan az önálló munka sarokba dolgozni. Hogy lehet elkerülni az ilyen helyzeteket? a gyerekeknek a napirendjükhöz közeli területen van elhelyezve a vizuáli...

  #afunkcionalis #sztereotip #rutinok Múlt héten elköszönéskor mondta a bébiszitterünk, hogy majd beszéljünk Barnus egyik viselkedéséről, hogy miért lehet és mit lehet vele kezdeni, mert csak azt a tevékenységsort akarja vele csinálni, nehezen terelhető más tevékenységre. A viselkedés a következő: Felmennek az emeleti gyerekszobába. Barnus becsukja az ajtót, majd odaszalad a segítőnkhöz, aki megöleli őt, utána Barnus visszaszalad az ajtóhoz, amit kinyit és ezt követően előröl az egész rutin végtelenszer. Mivel nem vagyok itthon ilyenkor, ezért csak tippelni tudok, mi állhat a háttérben, de megosztom veletek, mert szerintem ez egy tök jó példa, sokan benne vagyunk, mert azért autizmusban előfordulnak ehhez hasonló kicsit sztereotíp, ismétlődő cselekvéssorok, hátha bárkinek segít máshogy nézni ezekre a rutinokra. Ha van egy ilyen rutin, akkor talán elsőként jó lehet, ha a gondolatainkban felsejlik néhány dolog, ami a viselkedés hátterében lehet: Az egyik, hogy autizmusban gyakori, ...

  Tegnap este Barnus már ágyban volt, amikor elkezdte mondogatni: "Átááá! Átááá!" Nem volt fent a szótára az emeleten, már altatni készültünk, de tök kitartóan, türelmesen, szemkontaktussal hangolva, kommunikációs partner felé fordulva mondogatta, hogy átáá, átáá... Úgy egy hónapja ugrásszerűen megnőtt a vokalizálások intenzitása és egész más minőségű lett. Egyre több a következetesen használt hangsor egy-egy szó esetében, viszont nagyon sok a hasonló hangsor, melyek különböző szavakat szimbolizálnak. Beindult a brainstorming...tippgyár: "-tápi? -a-aaa!(+fejrázás konvencionális gesztussal és szemkontaktussal hangolva!) -hinta? -a-aaa! -telefon? -a-aaa! -tévé? -a-aaa!" Már a férjemmel együtt ültünk mellette és barkóbáztunk. Barnus irtó türelmes volt, de be kellett látnom, hogy nem fogunk rájönni, viszont a gyereket agyon frusztráljuk és még csak megerősítést sem kap a verbális kommunikációs viselkedése. Ez így parttalan, sőt, káros. Vagy legalább is minimum haszontal...

  #rugalmasalkalmazkodas Új ez a két játék a strukturált önálló munkában a fiúknak. Az egyikben a pompomokat kell színek szerint szortírizni szilikon poharakba, a másikban dínókat kell műanyag tálakba válogatni. Vagyis elsőre így tettem be az önálló munkába. Szánt szándékkal néhány alkalom után változtattam a munkaszervezésen. Nem sokat, annyit, hogy a szilikon poharakat tettem ki a dínókhoz, nem a műanyag poharakat. Azért változtattam, mert nagyon könnyen hozzátapad egy megoldási stratégia egy bizonyos feladathoz, pedig ezt nem szerencsés hosszútávon megszokni, mert lehet ez később az oka annak (többek közt), hogy a gyermek nem olvassa el az utasítást a matekfeladatnál, csak elkezdi megoldani a házifeladatokban begyakoroltatott rutinnak mentén. De a feladat nem mindig ugyanazt várja el... Nem szoktam gyakran variálni a szervezésen rugalmasítás céljából, de ha làtom, hogy egy feladat nagyon könnyű, akadémikusan-kognitívan már ujjgyakorlattá vált, akkor van, hogy egy apróságot módos...

  Mikor vàrandòs lettem Barnussal, azt beszèltük meg Balàzzsal, hogy akkor beszèlünk a nagy fiunknak a babàròl, amikor màr tùl vagyunk a 12-14.magzati hèten, első genetikai vizsgàlaton stb. Ezekkel a dàtumokkal pròbàltam kondìcionálni magamat arra, hogy megpròbàljak remènykedni benne, hogy ezùttal megszületik a baba. Tùl voltunk az àltalam megcèlzott mèrföldköveken, ès akkor elkezdtük csepegtetni az infòkat arròl Màtènak, hogy lesz egy testvère. Sajnos abszolùt nem emlèkszem arra, hogy hogy törtèntek az első ilyen beszèlgetèsek...nem emlèkszem, volt-e vizuàlis tàmogatò eszköz...Màtè reakciòjàra, hogy együtt mondtuk -e el az apukàjàval, vagy csak èn...fogalmam sincs, pedig ezek meghatàrozò èlmènyek elmèletileg. Arra emlèkszem, hogy amint Màtè szàmàra vilàgossà vàlt, mit jelent, hogy baba van a hasamban, aki ki fog jönni onnan ès velünk fog lakni (ilyesmik voltak az objektìv tènyek,ami megfoghatò volt neki), onnantòl ő nem akarta, hogy megszülessen. Ekkor màr a 6-7.hònapban volt Barn...