Az idő zavarában - vizuális időjelző

 #miafrancistortent #kiemlekszikmanarra

Délelőtt lelkesen rajzolgattam Máténak (a béka kifejlődésének szakaszait...de legalább nem főgonoszokat✌🏼), mikor is megszólalt a beállított vizuális időjelző...
Általában ez nem fordul elő, bár bevallom, kb.egy éve tervezem, hogy rendbe tegyem ezt a történetet, mindenesetre halvány gőzöm nem volt róla kinek és mihez állítottam be az időt:D (megveregetem a vállamat)

Olyan volt az egész, mint egy lassított felvétel...lefagytam. Gyerekek megálltak...Máté néz rám. Én nézek értetlenül a férjemre (Minek is állítottam időt?:D) ő néz rám értetlenül, mi a jó fene a problémám? Aztán megmentette a szitut a család legkissebbje...Ő ugyanis emlékezett rá, hogy neki állítottam időt:D Jelezte hatalmas gesztussal, hogy "vége" (az időnek), szaladt a napirendhez, tevékenységet váltott és ment célirányosan az önálló munka sarokba dolgozni. 👏👏👏
















Hogy lehet elkerülni az ilyen helyzeteket?
🐌a gyerekeknek a napirendjükhöz közeli területen van elhelyezve a vizuális időjelző
🐌ahány gyerek van, annyi vizuális időjelző van (nem kell feltétlenül time timerre gondolni, vannak olcsóbb vizuális órák is. Én pl.telefonos appot használok, de a Butlersben is van ún.tojásóra, ami tök úgy néz ki, mint egy time timer, töredék áron. Ha valaki tud már digitális időjelzőt használni, mehet a stopper is.)
🐌szoktam azt csinálni, ha figyelmes vagyok, hogy a következő tevékenység szimbólumát, vagy egy tranzitkártyát teszek az időjelzőre/mellé, akkor engem is emlékeztet, miért állítottam be az időt és a gyerekek sem függnek az én instrukciómtól annyira.
🐌lehet színkódot használni az időjelzők esetében is. Szerencsés esetben ez a szín azonos pl.a napirend színével, vagy rá lehet tenni esetleg a támogatott személy fotóját, nevét, bármit, ami neki informatív.
+1🐌nem kell tudni nekem, minek állítottam be az időt, elég, ha a gyerekek tudják:) Ha megfelelő a tanítás és van egy rutin a használatban, van napirend, amit az adott személy önállóan, adekvátan használ, akkor elvileg nem gond, ha a támogató néha bakizik. Az a lehető legjobb, ha minél kevesebb promptra van szükség egy másik személytől, ha nem függ valaki ilyen mértékben a környezetében lévő személyektől.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"És mit vettél észre rajta? Miből gondoltad, hogy autista?"

Kép
  Atipikus idegrendszeri fejlődési útra utaló viselkedéses jegyek, amiket én észleltem az első kisfiam esetében     A bemutatkozó bejegyzésben említettem, hogy óvodai külön nevelésben dolgoztam gyógypedagógusként az első várandósságom előtt (s alatt egy ideig). Főként autizmusban érintett kicsi gyerekekkel dolgoztunk. Nagyon szerettem! Ezzel együtt az első várandósságom során időnként megcsapott a szele a gondolatnak, hogy mi lenne, ha a bennem fejlődő kis magzatról kiderülne, hogy spektrumon van, de ezt a gondolatot általában elhessegettem. Volt úgy, hogy elmeséltem ennek - annak, hogy mire gondolok, de a környezetem jól ismer, és sikeresen bagatellizál időnként tiszta jó szándékkal: nem akarták, hogy idegeskedjek, ezért mindig az volt a válasz, hogy feleslegesen aggódom. Már megint.      Máté a 41. betöltött héten született. Indított születés volt. A szívhangja sokszor lezuhant, volt sok összeszaladás, vigyenek e műtőbe, ne vigyenek e, elfelejtett, ám ann...
További információk

"Elolvadt a világ, de a közepén anya ül és ott ülök az ölében én."

Kép
  Címválasztás - avagy miként állítottam emléket számomra két fontos személynek     Nagyon sok témáról szeretnék majd írni, amik talán érdekesebbek lesznek egy olvasónak, ez a mostani téma azonban személyesen nekem fontos, és hátha más is talál benne olyasmit, ami könnyít a lelkén, ami megérinti, ami valamiért hangsúlyossá válik számára.      Az ismerőseim közül többen kérdezték, hogy a borítókép miért és hogyan lett olyan, amilyen, miért ez a cím, ki ez a bizonyos "öt" valaki, aki érintett a címben. Íme a válaszaim:     A blog elnevezésén  nagyon sokat gondolkoztam, hiszen már régóta érzem, hogy jól esne írni, de eddig se bátorságom, sem erőm nem volt, és azt hittem nincs elég olyan mondanivalóm sem, ami másokat is érdekelhet. Aztán az egyik szokásos éjjeli egyszemélyes brain storming közepette beugrott egy szerintem zseniális cím. Apukám (aki már sajnos nem él, róla valószínűleg még sokat olvashattok a későbbiekben) több éven át készített b...
További információk

Ki vagyok? Mi vagyok? (Boldizsár!...Király vagyok!)

Kép
  Ki vagyok? Mi vagyok? (Boldizsár!...Király vagyok!)   Pályakezdő gyógypedagógusként egy úgynevezett “második esély” alternatív középiskolában dolgoztam. Ide azokat a fiatalokat vártuk, akik valamilyen okból kikerültek a közoktatásból. Válogatott klassz, zsivány csapat volt minden osztályközösség. A fiataloknak megvoltak a maguk különlegességei ugyanúgy, ahogy a kihívásaik is, melyek az egyéni életútjaikból fakadtak. Ekkor kezdtem megérteni, megtapasztalni és tanulni azt, hogy a leghangosabb, legextrovertáltabb emberek lehetséges, hogy átlagon felüli traumáikat, szorongásukat leplezik a viselkedésükkel.                Az iskola egyik ikonikus figurája az ottlétem második évében csatlakozott a tanulók közé. Magas, langaléta, irtó harsány fiatal srác, akit nagyon hamar megismert minden társa és oktatója. Ha a suliban volt valahol hangos balhé, ez a diák biztos, hogy mindig a környéken volt (vagy maga is...
További információk