Kistesó, Nagytesó

 Mikor vàrandòs lettem Barnussal, azt beszèltük meg Balàzzsal, hogy akkor beszèlünk a nagy fiunknak a babàròl, amikor màr tùl vagyunk a 12-14.magzati hèten, első genetikai vizsgàlaton stb.

Ezekkel a dàtumokkal pròbàltam kondìcionálni magamat arra, hogy megpròbàljak remènykedni benne, hogy ezùttal megszületik a baba.

Tùl voltunk az àltalam megcèlzott mèrföldköveken, ès akkor elkezdtük csepegtetni az infòkat arròl Màtènak, hogy lesz egy testvère.

Sajnos abszolùt nem emlèkszem arra, hogy hogy törtèntek az első ilyen beszèlgetèsek...nem emlèkszem, volt-e vizuàlis tàmogatò eszköz...Màtè reakciòjàra, hogy együtt mondtuk -e el az apukàjàval, vagy csak èn...fogalmam sincs, pedig ezek meghatàrozò èlmènyek elmèletileg.

Arra emlèkszem, hogy amint Màtè szàmàra vilàgossà vàlt, mit jelent, hogy baba van a hasamban, aki ki fog jönni onnan ès velünk fog lakni (ilyesmik voltak az objektìv tènyek,ami megfoghatò volt neki), onnantòl ő nem akarta, hogy megszülessen. Ekkor màr a 6-7.hònapban volt Barnus magzatkènt.

Nagyon sokat sìrt emiatt Màtè. Hogy nem akarja, hogy itt lakjon velünk mèg egy ember, nem akarja, hogy màssal is jàtsszak (ès akkor mèg nem beszèltünk arròl, hogy règes règ kinőttük a lakàst, el kell majd költöznünk). Biztos vagyok benne, hogy az akkori megèrtèsènek a szìnvonalàhoz pròbàltam szabni eszközöket, amik tàmogattàk az elmondott tartalmat, de valljuk be, ez brutàl nehèz bàrmelyik 3 èves kisgyereknek, persze az autizmus àrnyalja jòcskàn ezt a normatìv krìzist is.

Akkoriban vettem ezt a Bartos Erika könyvet. Nagyon klassz, kb.10 különböző törtènet van benne, amik arròl szòlnak, hogy a főszereplő egy-egy kis kortàrsa elmesèli, milyen volt, amikor megszületett a kistestvère.

Màtè nem akarta, hogy olvassak neki belőle, sikìtott, ha meglàtta a könyvet, jò messzire el kellett dugnom, ha nem akartam, hogy kitèpkedje a lapjait. Akkoriban màr vègigolvastuk a Szutyejev mesèket, ès a Pöttyös Pannikat is èlvezettel hallgatta, sőt kèrte, ìgy biztos vagyok benne, hogy nem èrtette volna kevèsbè ezt a Bartos Erika könyvet sem.

Mùlt hèten valamit ki akartunk prèselni, ès mondtam neki, hogy vegye le a polcròl a tesòs könyvet, az elèg vastag, jò lesz a prèselèshez. Akkor kèrdezte meg, mi ez a könyv. Elmesèltem neki a hàrom èvvel ezelōtt törtènteket, hogy mennyire tiltakozott ellene, hogy olvassak belőle, el kellett rejtenem a könyvet. Ès mesèltem neki, hogy èn azèrt elolvastam magamban, nekem nagyon tetszett, szèp törtènetek vannak benne.

"-Tènyleg elolvastad? Az egèszet?

-Igen. Nagyon klassz volt, ès tele van szèp kèpekkel, nem sok benne a szöveg.

-Elolvasod nekem?

-Gyere, megmutatom a tartalomjegyzèket, mutasd meg, melyik törtènettel kezdjem!

-Olvasd előröl!"

Az első fejezet utàn kèrt mèg egyet. Aztàn mèg egyet. Ès mèg egyet...vègül estig kiolvastuk az egèsz könyvet. 183 oldal.

Ebben volt az a mondat, amivel Brùnòt vìgasztalta az èdesanyja:

"Szeretlek. Ès ha megszületik a kistestvèred, akkor is szeretni foglak."

Ez a mondat most is nagyon megèrintett. Emlèkszem egyrèszt, hànyszor mondogattam Màtènak vàrandòssàg alatt ès utàna is. Ès eszembe jutott egy màsik helyzet, amiben nagyon hasonlò mondat volt az, ami minden aggodalmamat elűzte, pedig aggodalom az volt bőven...

A diagnosztikus kivizsgàlàs eredmènyènek összegzèse előtt nagyon sokat gyötrődtem, hogy most mi lesz? Mi lesz, ha nem kap diagnòzist? Akkor rosszul làttam? Akkor merre induljunk el? Mi ez? Mert nem lètezik, hogy "csak többemberes", csak "neki ilyen a szemèlyisège", csak "majd belejössz, nem mindenkinek valò az anyasàg"!

Akkor ugrott be ez:

Az èn gyerekem akkor is ugyanaz a gyerek lesz, mint diagnòzis előtt.

Ès ettől az amùgy nagyon evidens mondattòl teljesen megnyugodtam.

(Ahogy apukàm mondta règen: Most vège van a hegyi beszèdnek, köszönöm a figyelmet:) Te jössz!)