Tananyag adaptáció az integráló óvodában

 #tartalomadaptalas #tananyagadaptalas



Pár hete volt egy ovis projekt: a nagycsoportos gyerekek kiválasztottak 1-1 veszélyeztetett állatfajt, és azt hiszem az óvodapedagógusok úgy nevezték a feladatot, hogy a gyerekek prezentációt tartanak belőle.
Az óvodapedagógusok mondták, hogy döntsem el, Máté részt vesz e ebben, milyen formában(‼️ez itt egy fontos mozzanat, egyáltalán nem kellett mindenkinek ugyanúgy csinálnia, itt már megjelenik a differenciálás, ami klassz!). Voltak alternatív ötleteik, hisz nem Máté az egyetlen óvodás, akinek kihívás kiállni egy csoport gyerek elé, és beszélni egy témáról...azt is felajánlották, hogy tök oké, ha nem csináljuk ezt meg, csak nem szerették volna, hogy kimaradjon, ha amúgy szívesen megcsinálná a feladatot.
Nem volt sok időnk az egészre. Tudtam, hogy Máté amúgy is érdeklődik az ilyen típusú tanulás iránt, szeret érdekes dolgokat hallgatni állatokról, növényekről stb.szokott dokumentumfilmeket nézni, vannak gyerekenciklopédiái, szóval az volt az intuícióm, hogy a tartalom motiváló lesz.
Nem ragozom hosszan a történetet, elég kacifántos lett a kivitelezés, mert minden elromlott, ami elromolhat😁👍 (volt egy pont, amikor a kék bálna majdnem pink bálna lett...)
Végül nagy jutalmat ajánlottam neki, rajzoltam egy kis forgatókönyvet arról, mi a feladat, és mi az elvárás. Mondtam neki, hogy eldöntheti, hogy akarja e, vagy sem. Azt mondta, hogy megcsinálja. (Mivel tudtam, hogy ez egy nagy kihívás, és a tartalom úgy is a fejében lesz, ha ő semmilyen formában nem mutatja be, így mondtam neki, hogy az utolsó pillanatban is dönthet úgy, hogy nem prezentál...csak akkor nyilván a beígért jutalom elmarad).
Az volt a koncepció, hogy nem beszél, és nem kell kimenni a többiek elé. Kérdések köré szerveztem a témát, és képhangsúlyos kártyákat gyártottam a válaszokról. A plakát kint volt a csoport előtt, amin a kérdések szerepeltek. A válaszkátyákkal egy mappa Máté ölébe volt. Az óvodapedagógus felolvasta a kérdést, Máté pedig a válaszkártyát kiragasztotta a plakátra a kérdés alá, aminek a tartalmát szintén felolvasta a pedagógus.
Megcsinálták, részt vett úgy, ahogy tudott a feladatban. A végeredményben ugyanazt nyerte, mint a társai. A cél az ismeretszerzés volt, és ezt abszolválta. Volt jutalom az oviban is, és tőlem is megkapta, amiben megállapodtunk. Happy end.
A társai közt is volt, aki kiállt, de az óvónők olvasták fel a plakát tartalmát. Volt aki mutogatott. Volt, akiről videót vetítettek, mert otthon csinálták meg a prezentáciòt.
A célt mindegyik gyerek esetében elérték, csak az ùt volt más.
Ilyesmi lenne az integráció lényege.
És ehhez a fenti példához nem a legfontosabb a specifikus tudás. Ehhez például elég az emberség, nyitottság és a rugalmasság.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"És mit vettél észre rajta? Miből gondoltad, hogy autista?"

Kép
  Atipikus idegrendszeri fejlődési útra utaló viselkedéses jegyek, amiket én észleltem az első kisfiam esetében     A bemutatkozó bejegyzésben említettem, hogy óvodai külön nevelésben dolgoztam gyógypedagógusként az első várandósságom előtt (s alatt egy ideig). Főként autizmusban érintett kicsi gyerekekkel dolgoztunk. Nagyon szerettem! Ezzel együtt az első várandósságom során időnként megcsapott a szele a gondolatnak, hogy mi lenne, ha a bennem fejlődő kis magzatról kiderülne, hogy spektrumon van, de ezt a gondolatot általában elhessegettem. Volt úgy, hogy elmeséltem ennek - annak, hogy mire gondolok, de a környezetem jól ismer, és sikeresen bagatellizál időnként tiszta jó szándékkal: nem akarták, hogy idegeskedjek, ezért mindig az volt a válasz, hogy feleslegesen aggódom. Már megint.      Máté a 41. betöltött héten született. Indított születés volt. A szívhangja sokszor lezuhant, volt sok összeszaladás, vigyenek e műtőbe, ne vigyenek e, elfelejtett, ám ann...
További információk

"Elolvadt a világ, de a közepén anya ül és ott ülök az ölében én."

Kép
  Címválasztás - avagy miként állítottam emléket számomra két fontos személynek     Nagyon sok témáról szeretnék majd írni, amik talán érdekesebbek lesznek egy olvasónak, ez a mostani téma azonban személyesen nekem fontos, és hátha más is talál benne olyasmit, ami könnyít a lelkén, ami megérinti, ami valamiért hangsúlyossá válik számára.      Az ismerőseim közül többen kérdezték, hogy a borítókép miért és hogyan lett olyan, amilyen, miért ez a cím, ki ez a bizonyos "öt" valaki, aki érintett a címben. Íme a válaszaim:     A blog elnevezésén  nagyon sokat gondolkoztam, hiszen már régóta érzem, hogy jól esne írni, de eddig se bátorságom, sem erőm nem volt, és azt hittem nincs elég olyan mondanivalóm sem, ami másokat is érdekelhet. Aztán az egyik szokásos éjjeli egyszemélyes brain storming közepette beugrott egy szerintem zseniális cím. Apukám (aki már sajnos nem él, róla valószínűleg még sokat olvashattok a későbbiekben) több éven át készített b...
További információk

Barnabás - A vígasztalás fia

Kép
  Barnus 3 Barnabás: A vígasztalás fia. Ha egy autizmusban érintett gyermeknek testvére születik, akkor kb.20% eséllyel a testvér is a spektrumon van (lányok esetében 18%, fiùk esetében 26% egy 2010(?)-es kutatás alapján, ha jól emlékszem). Mint minden ember, minden gyerek, minden testvér úgy minden autizmusban érintett személy más. Ezeket a tényeket totálisan ignorálva, homokba dugott fejjel, szentül hittem abban, sőt meg voltam róla győződve, hogy Barnus típusos fejlődésű egészen az egyetemi első féléves diagnosztika vizsgánkig. A vizsgára való felkészülés közben olvasgattam az atipikus fejlődési útra jellemző jeleket, és a szemem megakadt a névre adott orientációs válasznál...(ha szólítjuk a személyt, felénk fordul, típusos esetben az odafordulást szemkontaktussal hangolja a megszólított személy, és a szólítás tárgyára adekvát reakciót jelez a mimikája). A névre adott orientációs válasz tipikus fejlődésmenet esetében 9-12 hónapos korban jelenik meg, de leggyakrabban már 9-10 hó...
További információk