Nyílt nap az óvodai külön nevelésben

 #anyatulbiztosit #ovisnyiltnap #nembiztositoktulezanulladiklepes #ismetegykonnyedrovidposzt

Boss baby-vel (Barna király)ovis nyílt napon jártunk múlt héten.

Sose meséltem még, de a kisebb fiunk egy éve bölcsibe készült. Vagyis nem ő készült, hanem mi. Én....vagyis készült a franc...

A gyerekekkel dolgozó szakember javasolta. Rengeteget segített! Körülnézett nekünk, találtunk egy jónak tűnő intézményt, ahol csodával határos módon volt férőhely.

Emlékszem, mikor nyílt napon voltunk a leendő bölcsiben, bemutatta az egyik kedves gondozó az intézményt. Ahova mi készültünk, az egy speciális csoport volt. Két terem nyílt egy csoportszobán belül. Az egyikben a típusos fejlődésmenetű kisgyerekek, a másikban az eltérő fejlődésű kicsik, kis csoportlétszámmal.

Felcsillant a szemem:

"-Ó de jó! Különnevelés?!

-Nem, nem, nem...ez részleges integráció!"

(Gondoltam oké, értem én, de én tényleg örültem ennek a felállásnak, azt sem bántam volna, ha ez a részlegesség sincs:) )

Egyik tesómmal sem voltunk bölcsisek. És a nagyfiunk sem volt bölcsis. Barnussal akkoriban tanulgattuk a képcserét. Számomra nagyon ijesztő volt egy nonverbális kicsi gyereket integráló (még ha részlegesen is) intézménybe engedni. 2.5 évesen. Pedig èn is különnevelésben dolgoztam régen, a csoportunk nagy része nonverbális gyerekekből állt és úgy éreztem biztonságban vannak nálunk (remélem a szüleik is így tapasztalták)

Az eszem tudta, hogy ez egy remek lehetőség, mégis minden porcikám tiltakozott ellene.

A bölcsis szülői értekezletet végigzokogtam, és nem tudom megmagyarázni, miért...

Mondogattam magamnak, hogy "Te nem vagy normális!", "Jó helye lesz itt.", "Könnyebben bejut innen oviba.", "Az ő érdeke..."

És nem tudtam meggyőzni magamat semmivel. Sírva mentem haza, és otthon mondtam a férjemnek, hogy nem megy...Szörnyű ezt leírni, de nem Barnusnak nem ment, hanem nekem...

Ezekkel az előzményekkel fel(le)vértezve nagyon megtoltam az ovis ismerkedés előkészítését, hogy biztonságban érezzem a gyereket és ne omoljak össze, mert akkor nem tehetem meg, mikor ott van Barnus is.

Az az érdekes, hogy Mátét, aki első gyerek mindig olyan simán elengedtem kortárs közösségekbe. Őt is felkészítettem meg minden, de sose aggódtam érte. Augusztus óta fejtegetjük a pszichológusommal, mi lehetett ennek a háttere, vannak mindenféle verziók, de nem untatlak vele titeket.

Szóval kifejezetten azért, hogy az ovis ismerkedést egy nappal előre tudjam jelezni, pár hete használni kezdtünk hetirendet. Mindig csak az aznapot és másnapot jelzem Barnusnak, és csak a nagyobb eseményeket és alvást, hogy legyen fogódzója.

kértem fotókat az ovis csoportról

vittünk mobil napirendet

a kommunikációs szótárát olyan tartalmakkal, amit tuti, hogy ott is kérhet

napirend természetesen

Nem akarom most részletezni, csak hogy lássátok, milyen megterhelő lehet egy új helyzet egy gyereknek, pláne egy autizmusban érintett gyereknek:

Barnus 17 hónapos kora óta nem alszik délután. Jól elő volt készítve, bejósolható volt neki a helyzet. Fél órát töltöttünk a csoportban, ahol szuper csend és nyugalom volt. És annyira kimerült, hogy amint hazaértünk kidőlt és aludt két órát.

Nagyon érdemes az amúgy is magas frusztrációs szintet csökkenteni azzal, hogy a lehető legjobban bejósolhatóvá tesszük ezeket a nagyon új helyzeteket is.