Egy kis alvás...

 #egykisalvas

Hasznos javaslatok!!! :

https://aosz.hu/esoember/alvasproblemak-autizmusban-es-megoldasuk-lehetosege-a-mindennapokban/

Nem règ kontrollvizsgàlaton jàrtunk a kisebb gyermekkel. Hàrom szakember volt bent, köztük egy gyermekpszichiàter. 

Nem kèrdeztem igazàbòl alvàssal kapcsolatban. Időnkènt konzultàlunk szakemberrel, naplòzunk, van, hogy mòdosìtunk aprò dolgokat jòl eltervezve, előkèszìtve, szòval, mikor màr nincs a listàn semmi (kb.soha) akkor rànèzünk az alvàsra. 

Arra az alvàsra, ami inkàbb Nemalvàs. 

Arra az alvàsra, amihez hozzàszoktunk ùgy, ahogy, de tàvol esik a tìpusos csalàdi alvàs mintàktòl. Tèrben, időben, rutinban, mindenben. Ahogy ez elèg gyakori az autizmusban èrintett gyermeket nevelő csalàdokban, vagy egy felnőtt èrintett szemèly èletèben. Autizmusban ugyanis gyakoriak az elalvàssal ès àtalvàssal kapcsolatos kihìvàsok (nem èn mondom, hanem a kutatàsok). 

Emlèkszem, amikor a szàmomra nagyon kedves egyik oktatòm tanìtotta a Bàrczin,milyen irànyt èrdemes/lehet javasolni szülőknek pl.,ha felmerülnek az alvàssal kapcsolatos kihìvàsok. Emlèkszem, amikor elmondta a megfelelő stratègiàt, ami hosszùtàvon tènyleg nagyon kifizetődő lehetne ès èrdemes rà focizni. Ùgy szòlt a vège, hogy a szülő megvàrja, mìg a gyermek elalszik, max. 15 percet bent marad utàna, majd kimegy!

Emlèkszem, hogy azt èreztem, amit szerintem mind èrzünk, ha alvàssal kapcsolatban javaslatot kapunk. Arra gondolunk "igaza van bakker, èrzem èn, de na nem bìrom ezt csinàlni". Persze ahogy emberek esetèben bàrmi, ez is nagyon vàltozò, de azt hiszem nem èn vagyok az egyetlen, aki leginkàbb mindkèt gyerekemmel (nem)alszom együtt, sajàt àgyam règ nincs, vagy ha lenne, akkor abban lenne az egyik gyerek. Vagy a màsik. Mindkettő nehezen, mert tök màsok az elalvàsi stratègiàink, màs szüksègleteik vannak, màs alvàsi ritmusuk ès zavarnàk egymàst azonos tèrben. 

A kontroll vizsgàlaton a fel nem vetett kèrdèsemre nagyon hasonlò vàlaszt kaptam. Vagy inkàbb egy monològot, kioktatàst picit...lehet nem volt ilyen szàndèk, de ilyen èrzès volt. Főleg, hogy nem is kèrtem benne segìtsèget. 

Meghallgathattam, hogy kìsèrjem be a gyereket a szobàba ès jöjjek ki. Ha sìr ès kijön, megint visszakìsèrem, lefektetem ès kijövök. "Előbb-utòbb el fog aludni, mert kimerül! Lesz kèt szörnyű hèt, de utàna jobb lesz!"

Mondtam neki, hogy köszönöm a javaslatot, ismerem a mòdszert. Istenien hangzik, csak egy bökkenő van vele: emberek vagyunk. Ès nem egy emberről van szò-ha engem ugye csak egy programot vègrehajtò àgensnek tekintünk-hanem 4 emberről. 4 emberről, akik èvek òta alig alszanak. Lòg a belünk. Rohadtul fàradtak vagyunk ès nincs segìtsègünk. Ès a 4 emberből nem egy autizmusàbòl is fakadòan nehezebben elalvò/àtalvò gyermekről van szò, hanem kettőről. 

-"Hmmm...addig a màsik gyermeket el kell vinni a nagyszülőkhöz." (Ezt nem kommentàlom...). 

-"Nem visszük el a gyermeket kèt hètre nagyszülőkhöz, mert nem tudjuk. Ràadàsul vele többnyire èn alszom,mert ebben nagyon nehezen rugalmasìthatò."

-"Apuka is vègrehajthatja a programot!"

Apuka nem hajtja vègre a programot, mert ki van fingva ő is. Gyermek pedig ha pocsèkul èrzi magàt, ami egy ilyen drasztikus vàltoztatàsnàl vàrhatò, anyukànàl nyugszik csak meg. Anyukànàl, aki amùgy is dolgozik azon, hogy lètrehozzon magàbòl mèg egy pèldànyt, ugyanis hàrom èv alatt nem jöttem rà, hogy kell kèt külön szobàban egyszerre nekem elaltatnom kèt szenvedő gyereket. 

Nem vàrok tanàcsokat a fent leìrtakkal kapcsolatban. Amikor van erőnk megpiszkàljuk kicsit, de az erőnk gyakran jòval SOS-ebb dolgokhoz kell. Ès nincs àtdobjuk a nagyszülőkhöz. Magam oldalàn nincsenek is nagyszülőK!, mert anyukàm èl, akinek megvannak a maga kihìvàsai. Nincs àthìvom a bèbiszittert nappal ès alszok kèt òràt. Nincs ledőlök egy kicsit a gyerekek mellett. Nincs elmegyek tàppènzre az anyasàgbòl. 

Ami van, az a fàradtsàg. A vègletekig ki vagyunk merülve. Ès nagyon üdìtő lenne, ha a helyzetünkben nem lèvő nèmely szakember több beleèrző kèpessèggel ès embersèggel rendelkezne. 4 hulla fàradt emberen nem lehet àttolni egy kèt hetes kìnzàst,aminek az eredmènyessègènek alapja egy hipotèzis...nem hiszek az eredmènyessègben, mert olyan tapasztalataink vannak, amik kizàrjàk egy ilyen program vègrehajtàsàt. Ès ha nem hiszek valaminek az eredmènyessègèben, akkor nem fogok bele energiàt tenni a nem lètező energiàmbòl. Egy rettenetesen kètsègbeesett ember tesz ilyet, èn viszont ennyire nem vagyok kètsègbe esve. Ha kètsègbeesek, segìtsèget kèrek. 

Ès gyakran nem a szar èjjellel van baja annak, aki nem aludt, hanem a màsnappal. Amikor ugyanùgy be kell menni ovodàba, munkahelyre, el lell menni fejlesztèsre, èletben kell tartani csalàdtagokat. Ès magunkat...

Ezt kèt napig se tudnàm csinàlni ès a csalàdtagjaimtòl is elvàrni, nem hogy kèt hètig.

A posztot egy szülőtàrssal valò beszèlgetès ihlette, aki szòròl szòra ugyanezt mesèlte el egy màsik vàrosban, màsik szakemberrel kapcsolatban, egy màsik önàllòsàggal kapcsolatos terület tükrèben. 

Szerencsère nekem koràbban nem volt szakemberekkel kapcsolatban hasonlò tapasztalatom, ès remèlem èn sem követtem el ilyet csalàdokkal, mìg dolgoztam a területen. 

Làssàtok bennünk az embert! Az èrintett gyerekeinkben, csalàdtagjainkban is. Nem robotok vagyunk, akik a szakirodalom mentèn vègrehajtanak programokat, amik működnek minden esetben nagy könyv szerint. Emberek vagyunk vèges erőforràsokkal, tìpusos ès eltèrő kihìvàsokkal.