Vajon etikus diagnosztikus kategóriákkal dobálózni?

 Egyre jobban becsordogál a köztudatba, hogy mennyire káros és romboló hatása lehet annak a mondatnak, amit autizmusban érintett személyeknek mondanak más személyek, miszerint:

"Teee?...hát te tuti, hogy nem vagy autista, kizárt!"

"Tényleg? De hát nem is látszik rajtad!"

Ennek a jelenségnek a nyomán van egy nagyon hasonlóan káros, egy személyt célzó, de az egész családjára/közvetlen környezetére negatívan ható dolog, amikor szakemberek, pedagógusok, gyerekorvosok, a szomszéd Jolánka néni, a futár bácsi stb.azt mondják egy személyre:

"Ő biztosan autista!" (ez gyakran úgy folytatódik, hogy "láttam egy filmben, hogy...", "olvastam a filantropikum.hu-n, hogy..." stb.)

Erről a másodikról szeretnék most írni egy kicsit.

Sok esetről számoltak már be nekem szülők, ahol a gyermekük pedagógusa, gyógypedagógusa jelentette ki, hogy a gyerek autizmusban érintett szerinte. Az esetek egy részében a pedagógusoknak igazolódott ez a gyanúja, más esetekben pedig nem igazolódott. A közös ezekben a történetekben, hogy a családokat sokként éri ez a kijelentés, van, hogy a mondat közlése abszolut nem megfelelő körülmények között hangzott el, ami önmagában borzasztóan etikátlan (pl.: a gyerek öltöztetése közben a folyosón, miközben ott szaladgáltak más gyermekek/szülők is...), a családot nagy érzelmi megrázkódtatás éri, a családtagok között konfliktusokat okoz, magában a szülőben kompetenciavesztést, folyamatos kétkedést, aggodalmat, mely negatív érzelmek biztos, hogy valamilyen formában kihatnak a gyermekre is, hiszen mindegyikük nagyon is jól rezonál ránk, akkor is, ha mi direkt nem közöljük velük, hogy mi a feszültségünk oka, ha jól leplezzük (szerintünk!) akkor is. Ezek a folyamatok persze akkor is végbemennek, ha az atipikus fejlődési állapot beigazolódik egy protokoll szerinti diagnosztikus kivizsgálás után, de akkor is végbemennek, ha a diagnosztikus kategóriát lebegtető, nagyon etikátlanul eljáró személy gyanúja nem igazolódik be.

Borzasztóan nagy a felelősség mindenkin ilyen szempontból, de akik külön ki vannak téve ehhez hasonló eseteknek, azok a pedagógusok, gyógypedagógusok, gyerekorvosok, védőnők (de rajtuk kívül is bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy érzékel olyan jeleket valaki máson, vagy magán - de ez egy másik történet - ami szerinte atipikus fejlődési útra utal).

És itt a lényeg: ha nem vagyunk egy konkrét személy diagnosztikus team-jének a szakembere, ha nem folytattunk le kollegáinkkal együtt egy PROTOKOLL SZERINTI diagnosztikus kivizsgálást, akkor NEM MONDHATUNK SOHA egy diagnosztikus kategóriát egyetlen személy esetében sem, mert egyszerűen etikátlan, és rendkívül káros, és mert valójában fogalmunk sincsen róla, mert csak a keresztmetszeti kép egy szeletét látjuk, de gyakori, hogy valaki úgy "állapít meg autizmust", hogy még egy keresztmetszeti kép-részletet sem lát!

Nagyon fontos erre fokozottan figyelni, mert borzalmas károkat, rengeteg feszültséget okozhat, és ha egy gyermek van ennek a jelenségnek a kereszttüzében, biztosak lehettek benne, hogy a gyermekhez is elér a hulláma, mindegy, hogy igaz a jóslat, vagy nem.

Amikor a kicsi gyermekünk diagnosztikus kivizsgálása előtt álltunk, én bizony volt, hogy megkérdeztem a szuper kiváló gyógypedagógusunkat, hogy tudom...tudom, hogy mit fog válaszolni, és tudom, hogy felesleges megkérdeznem. A józan eszem tudja, hogy mi fog történni, de az anyai szívem nem bírja ki...szerinte mi lesz az eredménye a kivizsgálásnak?

A kisfiúk gyógypedagógusa az egyik volt egyetemi oktatóm, ő tudta, hogy a tesó is érintett, tudta, hogy amiket látok, valószínűleg jól látom - hiszen nála (is) tanultam, akkor ő már több hónapja dolgozott a kicsivel, mégis azt mondta, hogy nem tudja megmondani. Látszik a kicsinél, hogy vannak olyan viselkedések, amik akár erre is utalhatnak, és ugye ott a tesó (ami egy red flag, ha a tesó is érintett kb.20% esély van rá, hogy a másik gyermek is érintett, ami nem kicsi szám), de nagyon kicsi még Barnus, és látszik, hogy milyen borzasztóan jól fejlődik, és szépen haladunk a kijelölt célok mentén.

Ez az egyetlen etikus hozzáállás. Vigyázzunk a családokra, akik a közelünkbe kerülnek. Ne veszítsük el a bizalmukat.